Szoftverünk sütiket "cookie" használ a rendszer működése közben. Az Életkártya portál használatának folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. [Bővebb információ]
Ügyfélszolgálat: 06 70 33 88 386
 
Az Életkártya születése
Évekkel ezelőtt egy szép napos délután szörnyű közlekedési baleset kellős közepén találtuk magunkat. Egy figyelmetlen autós balra kanyarodás közben nem vette észre az egyenesen, szabályosan közlekedő motoros párt. A végzetes ütközés elkerülhetetlen volt. A motorkerékpár utasai - egy 18 éves lány és 21 éves barátja - az úttestre zuhantak.
Párommal az autóból kiugorva azonnal a segítségükre siettünk. Amíg Ő mesterségesen lélegeztette a kislányt, én automatikusan információt kerestem róluk, ami fontos lehet ebben az esetben. A tanktáskában megtaláltam a papírjaikat, de személyin, lakcímkártyán és jogosítványon kívül semmilyen információt nem találtam. Az egyik telefon törött, a másik jelszóval védve...

A mentőszolgálat a fiatalembert elszállította, de a kislány már a baleset pillanatában életét vesztette.

Késő este jártam újra arra. Az út mellet rendőrautó és a kislány letakart holtteste. Megálltam, mert érthetetlen volt a szituáció számomra. A rendőrautó elején a kislány mobilja. Csörög. Odalépek, a kijelzőn ez olvasható: Anya 43 nem fogadott hívás.

Megkérdeztem a rend őreit, hogy mi az indoka annak, hogy senki nem veszi fel a telefont, hiszen a kislány anyukája tudja, hogy a fiatalok kora délután motorozni indultak, most pedig este 11 óra van és azóta sem éri el telefonon. A válasz érthető ugyan, de teljesen szürreális. Ha lezajlott a helyszínelés és elszállították a holttestet is, az érintett rendőrkapitányság egy dolgozója majd kimegy a hozzátartozókhoz és közli a rossz hírt.

Jómagam is szülő vagyok. Sokkolt a válasz. Jogom van azonnal tudni, ha baj van. Az én gyermekem sorsa - adott esetben - ne egy bénán összerakott bürokratikus szervezet kommunikációs rendjén múljon! Az érintettek szemszögéből ez az ügy ugyanis embertelen.

Semmilyen lehetőségünk nincs informális segítségnyújtásra. Az utcán fekvő ember nem biztos, hogy részeg, lehet, hogy súlyos cukor- vagy szívbeteg. A bajbajutott, kommunikációra képtelen ember nem tudja elmondani, hogy milyen gyógyszerre allergiás, vagy milyen krónikus betegsége van. Azt sem tudjuk, hogy kit kell értesíteni ilyen esetben, pedig lehet, hogy az illető tudna segíteni abban, hogy mit tegyünk.
A mentőszolgálat dolgozói minden esetben a saját protokolljaik szerint járnak el, de sokat segíthet, ha rendelkezünk információkkal a bajbajutott embertársunkról!

Így született meg az Életkártya ötlete! Célunk, hogy legalább egyszer, valahol, valamikor segítsen az információ a bajban. Ez egy küldetés. Egy pozitív üzenetű küldetés!