Nos igen, a motorosok külön téma. Nem csak kívülről tekintve a kasztot, hanem benne élve is. Ugyanis akármilyen szempontból is nézzük, majdhogynem leképeződik bennük a társadalom teljes képe. A dolog ott kezdődik, hogy van, aki a motorozásból él, másnak hobbi, megint másnak közösségképző tényező és persze olyan is akad, aki önkifejezési eszköznek, egyéniségét meghatározó tényezőnek tartja. (A kipufogók hangereje is körülbelül ebben a sorrendben emelkedik.)
 
Aztán van, aki egészen kis motorocskát használ, vannak polgári léptékű gépek és monstrumok egyaránt. Van olyan masina, amelyik csak a közúton boldogul, más konstrukció a tengerfenék kivételével mindenhol elmegy. Megkülönböztethetőek műszaki csemegék és egészen egyszerű libakergetők, amelyekre a PB gázpalack is teljes lelki nyugalommal rácsomózható. És a sort még hosszan folytathatnánk. Tehát számtalan ismérv alapján, teljes a sokszínűség, a rétegzettség.
 
Egy dologban viszont lényegében minden motorkerékpár, minden motoros megegyezik: tulajdonképpen semmi nem védi őket a közút forgatagában. Manapság már vannak ilyen-olyan protektorok, páncélzatok, amelyek természetesen igen hasznos dolgok, nem is szabad lemondani erről a védelemről. De még mindig nagyon-nagyon messze járunk egy pléh kaszni (a fejlettebb műszaki zsargonban: karosszéria) által nyújtott biztonságtól, legyen bármilyen divatjamúlt vagy rozsdás is.
 
Innen már kár részletezni, miért felelőtlenség, ha egy robogós, motoros Életkártya nélkül indul útnak. Természetes alapelv, hogy nem kívánunk senkinek rosszat, ennél fogva nincs értelme egy elcsúszás, egy baleset következményeit taglalni. Mindenki látott már ilyet, mindenki el tudja képzelni. Igen könnyen előfordulhat az, hogy a kárvallott nem kommunikáció-képes. Ellenben lehetnek bajai, szedhet gyógyszert, lehet érzékeny bizonyos dolgokra. Hasznos, ha az Életkártya révén mindennek a segítségére siető szakemberek is tudatában vannak? Ki-ki válaszolja meg maga a kérdést...